© CZEIZEL Balázs : Analog fotógram, 1987

Annak a módja, hogy miként alakul ki egy kortárs gyűjtemény, sokféle lehet. Van, akit egy misztikus pillanatban homlokon csókol az elhivatottság múzsája, és nem festeni kezd, mint Csontváry, hanem műtárgyakat beszerezni, gyakran megfejthetetlen logika alapján, de hatalmas hittel, mindent egy lapra feltéve. Minden idejét és pénzét beleöli a gyűjtésbe, mint valami szenvedélybeteg.

Van, aki elsősorban azért vásárol alkotásokat, hogy humánus indítékokból mecénásként támogassa a művészeket mindennapi küzdelmeikben. S van olyan is, hogy egy kortárs alkotó a saját művészi gyakorlatából kifolyólag rendre elraktározza a kollégáktól kapott, avagy velük csereberélt műtárgyakat, s így néhány évtized alatt jelentős kollekcióra tesz szert.

A gyűjtővé avanzsált kortárs művész szempontjai se nem kereskedelmiek, se nem érdekfüggőek. Pedig, ha azt vesszük, ő is vagyont gyarapít, amelyre elsősorban szellemi vagyonként tekint. A kortárs alkotó magángyűjteménye tudniillik leginkább annak a szellemi körnek az attitűdjét, hitvallását, stílusfelfogását és művészetfilozófiáját tükrözi, amelyből ő maga is kikerült, amelyben megérett és kiforrott. Az ilyen kollekció többek között szociológiai értékű is, amennyiben rámutat, kikkel barátkozott, kikkel volt kapcsolata munkássága folyamán az illetőnek. Hogy a szűkebb és tágabb művészettörténeti vonatkozásokról ne is beszéljünk.

A párizsi művészvilágban edződött és finomodott Detvay Jenő 1994-ben alapította meg Budapest első fotógalériáját, a Boltot. Ha végignézünk hat évadot felölelő működésének kiállítói névsorán, nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a felállás valóban impozáns. Akik annak idején a Bolt összesen 93 kiállításán mutatkoztak be, azok a jelenkori magyar fotóművészet vezető vonalának a tagjai, úgymint Drégely Imre, Kerekes Gábor, Minyó Szert Károly, Szilágyi Lenke, Barta Zsolt Péter, Czeizel Balázs, Vékás Magdolna, Herendi Péter, Szabó Dezső; hogy csak azokat említsem, akiket közelebbről ismerek. A névsor összességében sokkal terjedelmesebb. Értelemszerűen belőle kerülhettek ki azok az alkotók, akiknek művei ma a Detvay-Hangyál kollekciót kerekítik ki, azokon a külföldi fotósokon kívül, akik valószínűleg a korábbi kapcsolatok révén iktatódtak bele. Hogy a gyűjtemény darabjai csere, vétel vagy ajándékozás által kerültek az immár csak interneten elérhető galéria vezetőinek a birtokába, egy kívülálló számára kevésbé lényeges.

© Jean-Louis GODEFROID : Cím nélkül, 1987

Jelen kiállítás nyomtatványában írja Hangyál Judit: „A művészi cél, hogy ez a kollekció egységében legyen izgalmasan hatásos”. Lehet-e egységességről beszélni egy ilyen szerteágazó stílusfelfogású és poétikájú anyagot illetően, merül fel a kérdés, amelyre magam is keresem a választ. Lehet-e egyöntetűen jellemezni, leírni, behatárolni ötvenöt szerző alkotását, akik nem tartoznak meghatározott iskolához, irányzathoz, stílusmozgalomhoz, arthoz? Vannak az anyagban szociofotók (Szilágyi), tájképek ((Halas, Kodolányi), szürreális montázsok (Fazekas, Cousseau, Mészáros), konstruktivista kompozíciók (Carlos), akt-multiplikációk (Lefebvre), életképek (Boros, Laboye), portrék (Bozsó, Somlósi), szaggatott és retusált fényképek (Blavier), koncept fotók (Baranyai), fotó alapú elektrográfiák (Szombathy), sőt, fotómasina nélkül készült digitális fotók is (Herendi). Nincs uralkodó nyomvonal, mert mindegyik munka specifikusan a szerzőt prezentálja, így hát a közös nevező eleve ki van zárva.

Ám Detvay szürrealizmusra hajló modernista látásmódja – amolyan tipikusan francia hatásként – bizonyára a képi választékon is érvényesül. S bizonyára csak ő tudná, ők tudnák megmondani, elmagyarázni, miért esett a választásuk egy-egy itt látható alkotásra. Azt tudniillik, hogy miért pont rájuk. Ha beszélhetünk egységességről, kompakt összképről, akkor az mindenképpen a minőségben mutatkozik meg, nevezetesen abban a tényben, hogy mindenki hitelesen, magas szinten képviselteti magát munkája által. Ebben van ennek a gyűjteménynek az ereje, valamint abban, hogy szorosan kötődik a Bolt fotógaléria valamikori aktivitásához, így hát Budapest fotógalériás korszakának kezdeteihez is, amely ezúttal maga a hőskorszak.

Részletek – Detvay Jenő és Hangyál Judit gyűjteménye Budapest,
Vízivárosi Galéria 2010. november 2-től 23-ig.

www.fotopost.hu