Ferrotypie • Tintype • Melainotype • amerikai gyorsfénykép. Kollódiumos direktpozitív. A ferrotipiát valamikor az 1850-es évek második felében vezették be. A szabadalmat 1856 feb. 19.-én, 14300-as számon jegyezték be, Hamilton Smith-től, az Ohio-i, Kenton College professzorától. Ekkor még melainotype néven, majd az egyik konkurrens lemezgyártótól kapta a ferrotípia nevet, ehhez képest arrafelé csak tintype néven ismerik... Olcsó, gyorsfényképészeti eljárás volt. A kollódiumréteget fekete vagy barna színű anyaggal bevont vaslemezre öntötték. A szabadalom szerint a bevonat lenolaj, aszfalt és korom vagy umbra (barna bevonatnál) összefőzött keverékéből állt, amit melegítéssel rögzítettek a lapon. Később, a gyári előállítás időszakában más módszerek pl. zománc is használatosak voltak. Kidolgozása az ambrotiphez hasonlóan, de többnyire az e célra alkalmassá tett fénvképezőgépben történt. Fényérzékeny anyaga eleinte az ezüstjodid volt. A módszer túlélte a nedves eljárást, ezüstbromid érzékenyítésű zselatinos emulziójú gyári változata is volt, ez az 1880-as években kiszorította a kollódiumost. Papíralapú változata is készült (ferrotip papír). A lemez alapozásának színétől függően a kép szürkés és barnás tónusú is lehetett. 1894-ben Németországban ilyen anyaggal dolgozó gyorsfénykép automaták működtek az utcán (BOSCO). A ferrotípiát kb. az 1930-as évekig használták széleskörűen. A legegyszerűbben mágnessel azonosíthatjuk, kivétel a ferrotip papírra (egy későbbi gyártmány) készült kép amely többnyire vizitkártyaként kiszerelve került ki a fotográfustól. Előfordul dagerrotip installációban és borítékszerű paszpartuba csúsztatva is. Gyakori hibája a hordozó rozsdásodása, a kollódium felpikkelyesedése.
Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV, 1987-2009
Utolsó kommentek