HTML

Utolsó kommentek

Címkék

2010ősz (1) 3 - 4 - 5 - 6 (14) 55 macro (1) 9x (1) 9x12 (8) adams (3) ajánló (1) alpa (3) anamorfikus lencse (1) andré kertész (2) angénieux (11) Ansel Adams (1) Apo-Nikkor (3) apple (7) argentum camera (8) avedon (9) az első... (6) bauhaus (1) best of 2011 (1) blog ajánló (1) Blumenfeld (1) Brando (1) brassaï (2) brüsszel (3) camera obscura (1) canon (4) canon n d (1) capa (25) certo (4) chamonixviewcamera (5) collodion (1) compur (4) Contax (1) csernely (1) dagerrotípia (4) dagor (9) daguerre (1) david seymour (1) deardorff (7) DESIGN (2) digitális analóg (1) digitális fotó (3) divatfotó (2) dogmar (1) Doisneau (1) Edward S. Curtis (4) edward steichen (6) eizo (1) ellen (1) elliott erwitt (1) epson rd1 (1) érdekesség (2) ernemann (3) escher kiállítások (4) események (3) eugene smith (1) experimentális fotó (1) fagép (2) Fekete-fehé filmek (1) fekete fehér film (1) fényképezőgép (18) ffs (2) flip video (3) Fogós ravasz kérdés (2) forlán (3) fotogram (9) fotólexikon (8) Fotólexikon (2) fotoman (1) fotómeteorológia (4) fotóművész (13) fotóművészet (újság) (11) fotóoktatás (1) fotós idézetek (1) fotós önarcképek (2) fotótechnikai video (1) fuji x100 (5) Gandolfi (1) Gép építés történések (1) gesztenye (4) goerz (8) graffiti (5) graflex (1) grof kinsky nusi (1) guevara (4) G Contax objektívek (1) halsman (1) HARMAN (1) HARMAN Direct Positive Paper FB Glossy (1) hasselblad (1) hcb (1) heliar (6) henri cartier bresson (2) hét képe (22) hexanon (1) hímestojás (1) hír (15) hírek (10) hold (2) hologon (3) holvanmagárdibalázs? (19) honlap ajánló (15) hypergon (2) icp (1) ikon (24) ikonikus képek negatívban (13) imogen cunningham (2) ipad (5) ipad fotó alkalmazások (4) irving (1) james whitlow delano (1) japán (1) John Pawson (7) jó reklámfilmek (1) julia margaret cameron (4) Kedvenc gépem (3) kedvenc gépem (1) Kedvenc képeim (1) kedvenc képem (1) kép (3) képelemzés (1) kepes györgy (3) kern (2) kern&co. (1) Kickstarter project (1) kiegészítők (10) kilfitt (5) kimivel? (3) Ki fényképezte? (2) ki lehet a képen? (11) kk kedvenc képek (4) klasszikus objektívek (36) kodak (3) kodakcrome (2) kompact (2) könyvajánló (11) középformátum (3) krauss peggy (2) különleges nikon objektívek (1) lázbérci víztárazó (1) lee jeffries (1) leica (54) lexikon (2) logó (1) lomo (2) Loxia (1) magnum (4) magyarok a fotótechnika történetében (1) magyar vizsla (1) mai manó (10) mai manó ház hírek (1) makró (7) marilyn monroe (9) marlon brando (1) máskép (1) máté bence (5) megyik (2) micro 4/3 (6) mikro 4/3 (4) Milyen appot csinálnék iPadre? (1) mi a fényképezés? (2) mi a fotóművészet? (1) mmhb (1) modellek (4) monitor (1) műcsarnok (1) munkácsi márton (4) nagyfényerejű objektív (1) nagyformátum (1) napibrassaï (3) NapiCapa (4) napikép (46) Napikép (1) napikertész (25) Napi Doisneau (2) napi kép 2011 (2) napkép (1) Newton (2) nex (12) nikon (38) Nikon (1) nikonblog.blog.hu (1) Nikon Action Touch (1) Nikon távmérős objektívek (2) noktor (5) objektívek (49) objektív történet (6) odoo projekt (2) OFOTÉRT (1) olympus (2) olympuspen (4) ottlik (4) overdose (1) panasonic (2) panoráma (5) pc ts macro symmar (5) penn (7) pentax (1) perar (4) peter lindbergh (5) photokina (4) phptokina2010 (1) pinhole (1) pitypang (2) planar (11) plasmat (6) plaubel (3) plaubel makina (1) polaroid (5) popcam (1) portré (1) Portré (1) pranté (5) proba képp (1) recept (1) red (1) Régi fagépek (1) régi fényképezőgép (25) reklám (1) rené magritte (4) ricoh (1) Ritka objektívek (1) robert capa gold medal (3) rodchenko (1) Roger B. Clay (2) RX1 (1) salgado (8) scannerfotó (2) scarlet (1) schneider (1) schneider kreuznach (9) serge lutens (5) shenhao (3) sinar (1) sironar (6) sk (2) sonnar (1) sony (9) sony e makró (1) sony nex (6) steve mccurry (1) streetphoto (1) summarit (1) Sutton (2) switar (2) symmar (1) szavazás (3) szergej mihajlovics prokudin gorszkij (3) szines fényképezés története (1) tag (1) talált fotó (4) tamron (1) távmérő (2) tél (1) természetfotó (4) Tessar (1) The Mexican Suitcase (1) tipográfia (1) Topogon (2) történeti fotóeljárások (16) torzsvendeg eladna (2) unvert (1) vélemény (12) Vendée Globe (1) Vittorio Sella (1) vivian maier (17) vizalatt (2) vizálló (1) vizsla (3) voigtlander (15) voigtlander objektíve (1) von (1) werne bischof (1) westlicht (1) westlight (3) wet-plate (1) xenon emerald (1) zacuto (3) zalka imre (1) ZB kérdez (1) Zeiss (1) zeiss (21) zeiss compact prime cp2 (13) zeiss hologon (5) zeiss icon ag (1) zoom (2) Címkefelhő

2013.06.02. 18:30 Romanee Conti

Jacques-Henri Lartigue*

Jacques-Henri Lartigue (Courbevoie, 1894. június 13. – Nizza, 1986. szeptember 12.) francia festő, amatőr fotográfus. Az amatőr fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, sohasem vált profi fényképésszé, mindvégig lelkes amatőr maradt, magát a fotográfiát, mint „optikai jegyzetfüzetet” használta a körülötte zajló élet dokumentálására, melyekhez írásos feljegyzéseket is társított. Önmagát következetesen "multimédia-autobiográfus"-nak nevezte.


Henri Lartigue 6 évesen (1900)

Gyermek és ifjúkora
Marie Haguet és id. Henri Lartigue, Franciaország egyik legtehetősebb házaspárjának második fiaként, 1894. június 13-án látta meg a napvilágot a Párizs melletti Courbevoie nevű kisvárosban. Bátyja, Maurice (becenevén „Zissou”) később nem csak testvére, hanem barátja, és sok felvételének szereplője lesz majd. 6 évesen, apja fényképezőgépével készítette élete első fényképét. Olyannyira megtetszett neki, hogy édesapja (látva lelkesedését) 1902-ben egy 13x18 cm-es kézi kamerával lepte meg. Nem volt 9 éves, mikor már saját családjáról és élményeiről készített képeit rendezgette különböző albumokba. Két év múlva már a kor legjobb és legkorszerűbb gépeit használta, melyek tökéletes mobilitást nyújtottak számára, új témák egész armadáját nyitva meg előtte. Ekkor fogalamzódott meg benne a szándék, hogy fényképek útján dokumentálja a körülötte zajló világot. 1905-ben a család Château de Rouzat-ba (Rouzat kastély) költözött, Puy-de-Dôme városkától nem messze. Lelkesedése a technika iránt itt öltött először alakot, rendszeresen kilátogatott bátyjával a közeli repülőtérre, illetve a helyi autóversenyekre. Szemtanúja és megörökítője lehetett az első repülési kísérleteknek Franciaországban. 1908-ban a Ligue Aérienne tagjaként lehetősége nyílt a francia légi úttörőket, úgy mint Gabriel Voisin, Louis Blériot, vagy épp Roland Garros (a későbbi tenisz bajnok), is lefényképezni. Ekkor kezdett sporteseményekre is járni, az autóversenyektől egészen a francia tenisz openig mindenre kíváncsi volt. Suzanne Lenglen a kor legjobb női teniszezője is egy ilyen alkalommal, a Francia Tenisz Openen került lencsevégre. Családja jó módjának köszönhetően még sok hírességgel hozza össze a sors későbbi élete során.

A két háború között
1911-ben, 17 évesen, életében először, képe jelent meg a La Vie au Grand Air című sportlapban. Egy évvel később vett egy új szetero kamerát, mellyel már panoráma, illetve térhatású fényképek készítésére is lehetősége nyílt. 1915-ben beiratkozott az Académie Jullian festőiskolába, majd 1916-ban versenyautójával beállt önkéntesnek a francia hadseregbe, elsősorban a katonaorvosokat segítve gyors fuvarozásukkal. 1917-ben ismerkedett meg Madeleine Messager-vel, az akkor már nyugdíjas, ismert komponista, André Messager lányával. A spanyolnátha járvány lezajlása után, (mely több barátját is elragadta), 1919-ben keltek egybe. Feleségét Bibinek becézte.

A két háború között
1921-ben apja vett egy új (Hispano-Suiza 32 HP típusú) autót, melyet Lartigue főleg Franciaország körbeutazására használt, több időt kezdett szentelni a festészetnek, és szintén ebben az évben, augusztus 23-án született meg fia, Dani. A festészet felé fordulása olyan emberekel hozza össze, mint Sacha Guitry, az énekesnő Yvonne Printemps, a festő Kees van Dongen, Pablo Picasso illetve a forgatókönyvíró-filmrendező Jean Cocteau. Későbbi élete során kora jónéhány híres filmrendezőjével is ismeretséget kötött, többek között Jacques Feyder, Abel Gance, Robert Bresson, François Truffaut és Federico Fellini forgatásain is megfordult. Festményei több párizsi, illetve dél-franciaországi galériában is kiállításra kerültek, de különösebb sikert nem aratott velük. 1924-ben született meg lánya Veronique, akit azonban néhány hónapos korában elragadott egy betegség. 1930-ban találkozott a kor leghíresebb modelljével, a román származású Renée Perle-el, aki a következő két évben képeinek kedvenc témája, és társaságának állandó tagja lesz. 1932-ben barátjával, Alexis Granowskyval közösen forgatott egy filmet Pierre Louÿs egyik művéből miközben Renée Perle-el folytatott viszonya miatt házassága végleg megromlott, elvált, később Renée-vel is szakított. 1934-ben érte utol ismét a szerelem Marcelle Paolucci személyében, újból megnősült, második feleségének a Coco becenevet adta. 1935-ben szép sikereket ért el festményeivel, bár anyagi gondjai sohasem voltak, festészetével immár tisztes pénzt tudott keresni. Ebben az évben többek között a cannes-i Casino belső dekorációját is ő tervezte.

A világháborútól a világhírnévig
1942 januárjában monte carlói tartózkodása alatt ismerkedett meg Florette Orméa-val, akinek a kedvéért nem sokkal később újból elvált. 1943-ban ő és Florette jelen voltak a sikeres francia író, Tristan Bernard és egész családjának letartóztatásakor és elhurcolásakor, zsidó származásuk miatt. Kimondhatatlanul bolgod volt, mikor Párizst 1944-ben felszabadították az amerikaiak, azonnal a városba utazott, több száz fényképen örökítve meg az eseményt. A háború végeztével, 1945. augusztus 18-án Florettel összeházasodtak. 1946-ban ott volt az első Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, melynek haláláig rendszeres látogatója marad. 1950-ben vásárolt magának egy Rolleiflex 6x6-os gépet, mellyel immár színes képeket is lehetősége nyílik készíteni. 1953-ban André Dubonnet Cap d’Antibes-i otthonában vendégeskedve találkozott John F. Kennedyvel, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnökével, az ekkor készített fotói később hozzájárultak ismertté válásához. 1955-ben a Gens d’Images alapítvány alelnöke lett, képei pedig a párizsi Galerie d’Orsay-ban Brassaï, Doisneau, Man Ray alkotásaival együtt szerepelnek. 1957-ben feleségével Kubába utaznak, ahonnan Castro gerillaháborúja miatt eredeti szándékuknál hamarabb, ott készített képeinek jelentős részét hátrahagyva távozni kényszerültek, előbb Mexikóba, majd New Orleans-ba utaztak. 1960-ban egy Opio nevű faluba költöznek, Grasse városától nem messze. 1962-ben Charles Rado, a Rapho Agency egyik munkatársa véletlenül felfedezte néhány fiatalkori képét, és hamarosan New Yorkba invitálta, ahol bemutatta munkáit John Szarkowski-nak a Museum of Modern Art akkori igazgatójának. Szarkowski olyannyira el volt ragadtatva, hogy 1963-ban egy teljes, önálló kiállítást rendezett The Photographs of Jacques Henri Lartigue címmel képeiből, melynek megnyitóján Lartigue maga is részt vett. A kiállítás sikere akkora volt, hogy még abban az évben a Life magazinban is megjelent a portfóliója. 69 évesen érte a világhírnév.

Élete utolsó évtizedei
Népszerűsége lelkes amatőrből nemzetközi fotóművésszé emeli, bár ő továbbra sem vallja magát ‘profinak’, szerte a világban utazgat. 1966-ban (New Yorkban) barátságot köt a két leghíresebb divatfotóssal, Richard Avedonnal és Hiroval (Wakabayashi Yasuhiro) is. Sorozatban jelennek meg gyermek és ifjúkori albumai. 1930 után készült alkotásai összefoglalását Diary of a Century címmel (Avedon tervezte) jelentette meg, 1970-ben. Egy évvel később, 1971-ben Londonban ismeretséget köt a 20 század egyik legismertebb (és legjobbnak tartott) művészével, David Hockneyval, akinek a My fair lady című filmhez tervezett ruháit Lartigue egy 1911-es fényképe inspirálta, valamint a szintén film- és színházi jelmez tervezőCecil Beatonnal. 1974 szeptemberében Valéry Giscard d’Estaing francia államfővé választása után annak hivatalos fényképésze lett, regnálása mind a 7 évében, emellett divat- és dekorációs magazinoknak dolgozott. Barátja, François Truffaut meghívására Guernseybe utazik az Adèle H forgatására, ahol találkozik többek között Isabelle Adjanival is.


1979. június 26-án, két héttel 85. születésnapja után teljes archívumát és leendő képeit a francia államnak adományozta, mely 1980-ban Bonjour Monsieur Lartigue címmel a párizsi Galeries Nationales of the Grand Palais-ban rendezett (majd világkörüli turnéra vitt) kiállítással, majd 1981-ben (szintén a Grand Palais-ban) a Musée Jacques Henri Lartigue megnyitásával köszönte meg. Felajánlása közel 100 év munkája.



Jacques-Henri Lartigue 78 évesen

1986. szeptember 12-én, 92 éves korában, nice-i otthonában érte a halál.

7 komment

Címkék: fotóművész


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Romanee Conti 2010.11.03. 06:49:35

Volt már, Marykutya kedvéért:)

marykutya2 2010.11.03. 11:40:40

Köszönöm a többiek nevében.

pobeda 2010.11.04. 16:56:55

Akkor ő volt a nagybetűs Amatőr?
Emlékezetes képek. :)

Romanee Conti 2010.11.04. 22:33:03

@pobeda: Aki 6 évesen így fényképez, az nem amatőr:)

Voxx · http://andrasmuller.com 2011.10.17. 19:37:56

@Romanee Conti: Szerintem ez az a fajta szerénység, ami csak a bizonyos tekintetben legkiválóbb emberekben van meg.
süti beállítások módosítása