Majdnem 3 éves bejegyzés, de aktuális. Nem hiszek a egy klikkeléssel cianotípiában, mert az olyan mint, és nem az. Tehát szánalmas giccs. Nem véletlenül tervezek építeni egy 8x10 inches wet plate gépet, ha úri kedvem azt diktálja, akkor csinálok ilyen felvételeket, ha kész lesz. Nem számolom vissza, de az öntött nedveseljárás felbontása minimum 1000 vonal/mm, gyanítom nincs olyan digitális kép ami a töredékét teljesítené. Tehát szánalmas formai amatőr trükk ez az egész. Ahogy írtam, „hogyan fogyjunk le könnyen gyorsan mozgás, életmódváltás nélkül 30 nap alatt”. Sajnos sehogy. Persze megkérem Zalka Imrét, hogy segítsen, annyira nem vagyok tökös gyerek, hogy nulláról kifejlesszek egy anyagot. De a végtermék, az egy 8x10 inches VALÓDI kép, képek lesznek.

Mivel munkám miatt bő tizen éve napi Photoshop használó vagyok, mindent meg tudok csinálni (nagyvonalakban). De nem teszem, mert minek?

A fényképezés az egy szubjektíven objektív dolog. Nem kell manipulálni. Csak finom hangolni.

...és a szokásos, ez természetesen magán vélemény, mindenki act csinál, amit akar.

monitoron jól mutat, a többi nem számít

@Romanee Conti: Itt most néhány dologban nem értünk egyet.
Az elején le kell szögezni, hogy a fotózás körüli viták, vagy nézetkülönbségek általában abból adódnak, hogy alapvető kérdéseket nem tisztázunk.
A fotózás azon túl, hogy kellemes időtöltés, művészeti tevékenység, egy szakma is. A három dolog sok területen átfedi egymást, máshol meg ellenkezőleg. A hobbifotózás és a művészet az közös tőről fakad, legfeljebb a termés lesz más. A szakmai fényképészet teljesen más kihívásoknak kell hogy megfeleljen, ott vannak objektív elvárások, nem lehet azt mondani, hogy így akartam, nekem ez tetszik. Ilyen elvárás például a reprodukálhatóság, a tömeges megjelenés lehetősége, míg a műalkotás egyik jellemzője az egyediség.
Tehát az a Silver Efex, amit leszóltál, és azt írod csak giccsgyártásra való, máshonnan nézve egy kiváló munkaeszköz, ahogy a Photoshop is. Persze minden eszközt lehet rosszul és jól használni, de ne abból induljunk ki hogyan és mire használják a hülyék.
A Silver Efex egy beépülőmodul, tehát önmagában véve nem tud többet, mint azok a szoftverek, amiknek az eszközeit használja. Ha valami baj van a Silver Efexszel, akkor tulajdonképpen a Photoshoppal van a baj. Erről azonban azokat is meg kellene kérdezni, akik azzal keresik a kenyerüket.
Tényleg olyan nagy baj az, ha egyetlen gombnyomásra barnított képet készít egy digitális felvételből? Mi a helyzet, ha egy végzős osztály olyan tablót rendel?
Álljon neki a fényképész filmre fényképezni, retusálja a negatívokat kézzel, aztán nagyítsa le a képeket, barnítsa Na-szulfiddal, és megint retusáljon?
Én például mindent meg tudnék csinálni hagyományosan, de isten őrizz még egyszer ezekkel bajlódni. Nincs ennél lélekölőbb munka ( na jó a szkennelés is kurva unalmas ).

Nem nagyon érdekelnek plug-inek, mert elég jól ismerem a PS-t, szinte mindent meg tudok benne csinálni. Néhány hónapja felugrott a gépemre a Silver Efex Pro2. Innentől kezdve átértékeltem a dolgot, ugyanis, amit én sok lépésben hosszabb idő alatt érek el, azt ezzel a szoftverrel pillanatok alatt. Nem jobban, nem rosszabbul, hanem ugyanúgy.
Sok dologról nem írtál, először is a programban szinte minden paraméterezhető, állítható, bármilyen formátumot fogad, kezeli a 16 bites állományokat. Az csak egy, a koca felhasználóknak való szolgáltatás, hogy ki lehet választani benne pár előzetes beállítást, ami egyébként a fotósboltban és a lájtrumban is megtalálható. Nem kell használni őket és kész, ahogy a PS szűrőkészletéből sem az idétlen és giccses ecseteket, meg hasonlókat. Ugyanolyan idétlenség a filmszimuláció is, viszont lapul benne egy zónatérkép, ami a legmagasabb szintű ff fotózásra is alkalmassá teszi.
Az én meglátásom szerint ez a szoftver segítség lehet igényes, egyedi fekete-fehér képek előállítására, ha pedig a képet minőségi papírra nyomtatjuk, minőségi tintával, akkor az igenis lehet műalkotás, ahogy úgy is kezelik őket a műkincspiacon.

Valahogy azt érzem a blog körül lebegni, és úgy általában is, hogy, ami régi, archaikus, az automatikusan jó, nemes, és felette áll a romlott világ szemétjének.
A szemétnek biztosan, csakhogy ma sem minden szemét, ahogy régen sem volt minden érték. Mindig sok szemét keletkezett, de azok bekerültek a szőnyeg alá, és csak időnként jönnek elő, retrónak nevezve, és körbe tapsikolva.
Sokan vannak, akik valahogy nehezen tudják kibontakoztatni a vélt tehetségüket ebben a digitális világban, hogy mégis valahogy kitűnjenek, „visszanyúlnak” a hagyományos technikákhoz. Más kérdés, hogy visszanyúlni csak az tud, aki korábban már elérte, vagy használta azt. Aztán, ha nem hozza meg a sikert filmes fotózás, akkor jönnek az archaikus eljárások...
… az a tuti siker, ott már többen elámulnak, mert a saját öntésű emulzió mégiscsak nagy dolog. Na nekem meg ezzel van tele a -hogy is mondjam- a béketűrésem.
Látok egy csomó szar felvételt, ami lejárt, ilyen-olyan filmre, vagy instant anyagra készült, se füle, se farka, de kollódiumos és vagy lyukkamerás izé, ahol a nincs tartalom, vagy éppen köszönőviszonyban sincs a formával. Én ezeket nem tudom automatikusan megünnepelni.
Még mielőtt bárki kipiszkálná az arzénkapszulát a fogtöméséből és ráharapna, semmi rosszmájú utalás nem áll szándékomban a blog olvasói és alkotói felé. Nem konkrét dolgoktól, vagy személyektől, kapok epeömlést, hanem tendenciáktól.
Attól nekem is leesik az állam, ha valaki megtanul sok türelmet, kitartást, és fáradtságot igénylő technikát, és ügyesen alkalmazza, úgy, hogy azzal növeli a képei esztétikai színvonalát, vagy a kép tartalma igényli azt a fajta gondos készítési módot.
Viszont azt is érdemes figyelembe venni, hogy a régebbi képrögzítési, képkészítési technikák azért tűntek el, mert túlhaladottá váltak. A fejlődés folyamatos, bár az utóbbi időben inkább ugrásszerű.
Most többen fényképeznek, mint valaha, de sokkal kevesebb papírkép készül, pedig óriási változás van a megjelenítésben is. Olyan lehetőségek állnak előttünk, amik korábban nem. A technikai fejlődés másfajta értékelést igényel. Ma a fényképek megítélése a hagyományos ezüst alapú fotóhoz való hasonlítás. Egy ideig valóban azon igyekezett az ipar, hogy a digitális fotózás utolérje a hagyományos technikát, ma pedig ott tartunk, hogy megelőzte, illetve más módon képes képet létrehozni, ami nem képvisel alacsonyabb értéket. Úgy gondolom szemléletváltásra lenne szükség.
A kép szellemi termék, nem az az érték benne, hogy mennyit pöcsöl vele a fényképész a fingszagú szulfiddal, hanem a megjelenés.
Elég sokat fényképezek fekete-fehérben, laborálok és nyomtatok is, sőt gyakran megcsinálok egy képet így is, úgy is. Mivel a kép már akkor a fejemben van, amikor megnyomom az exponálógombot a kész papírkép is egyforma lesz, annak ellenére, hogy nem hasonlítgatom őket egymáshoz. Addig gyötröm mindkettőt, ameddig viszont nem látom a megálmodott képet.
Innentől kezdve én nem érzem értéktelenebbnek a nyomatot egy szállal sem, akkor sem, ha az valamilyen archaikus eljárással készült képre emlékeztet. Ha a tintasugaras nyomat olyan kinézetű, amilyet megálmodtam, akkor az miért értéktelenebb, miért giccs?
Egyébként egyáltalán nem olyan egyszerű papírra tenni egy víziót, még akkor sem, ha digitális eszközökkel könnyíti az ember a munkáját, meg kell egyszer próbálni.
Én nem állítom szembe egymással a különböző fényképezési lehetőségeket, hanem párhuzamosan használom őket. Szerintem nincs értékbeli különbség a képek között akár mobiltelefonnal készülnek, akár fatengelyes, bőrharmonikás, rézoptikás matuzsálemmel.

Az utolsó bekezdés korrekt lett! (hasonló gondolatmenet futott végig az én fejemben is, csak leírni nem tudtam ilyen szabatosan...)