Jean Hermanson: Paris, 1966
Azért ez a kép nagyon jó!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kalapos uram 2012.12.27. 16:16:10
dögmatikus · http://hupjanfregoli.blogspot.hu 2012.12.27. 17:39:52
kalapos uram 2012.12.27. 17:53:23
Fókusz 2012.12.27. 19:58:43
Csak egy pillanatnyi időt kapsz, ösztönösen állítasz még egyet a rekeszen, az élességet meg már „tudja” a csuklód… - aztán exponálsz. Ritka, hogy második kockára is jut időd, mert a világ folyton be/meg/elmozdul. Ez a dolga. Egyébként is a második már nem az igazi, pont az veszik ki belőle, amitől az első olyan spontán, olyan hihető.
Hermanson-nak talán csak annyi ideje volt, hogy az annyira fontos vízszintet és merőleges rálátást megteremtse, melyek nélkül valóban szétesne ez az ellenétekre épülő kompozíció. Hermanson - akarva akaratlanul - egy olyan mesterművet alkotott, mely képes harmóniát teremteni a fekete és fehér, a kellem és groteszk, a dinamizmus és állandóság, és végül: a valóság és az álom közt.
a lyukkamerás ember · www.flickr.com/photos/jonespointfilm/ 2012.12.27. 22:27:42
Szia !
Pontosan, ez a két szó a lényeg :
ÁLOM és VALÓSÁG
Üdv,
Bi
pobeda 2012.12.28. 16:39:32