Mit jelet egy fotó? Megnézve ezt a képet azt látom, hogy tárolták a negatívokat körülbelül 1940-60 körül. Abban a pillanatban amikor megtudom hogy ez a doboz Robert Capa elveszettnek hitt negatívjait tartalmazza, másképp nézem ezt a képet, eszembe jut a 2008-as hír erröl. Most akkor mi van a képen? Bonyolult ez az egész.

Mi volt a hír? Aki esetleg nem hallotta:

Megkerült Robert Capa elveszettnek hitt három bőröndje. A bennük lévő több ezer, soha meg nem jelent fotó negatívjai már biztonságban vannak a manhattani International Center of Photography-ban, ahol szakértő kezek restaurálják és katalogizálják őket.

A bőröndöket a Budapesten 1913-ban Friedmann Endre Ernő néven született fotós Párizsban hagyta, amikor 1939-ben Amerikába menekült a nácik elől. Úgy halt meg, hogy azt hitte: a megszállók megsemmisítették tartalmukat.

A bőröndöt állítólag Emerico Chiki Wisz, Capa barátja és asszisztense adta át 1940-ben Javier Aguilar mexikói tábornoknak, aki diplomataként dolgozott akkor Franciaországban, azzal a céllal, hogy a mintegy 3500, a spanyol polgárháború idején készített negatív biztos helyen legyen. A bőröndben lévő három dobozt a rokonok találták meg a tábornok halála után a 90-es években. Két dobozban 127 tekercs film volt, a harmadikban számos borítékban pedig darabokra vágott negatívok. A filmek jó állapotban vannak, szkennelésükhöz azonban szükség van egy speciális szerkezetre, hogy ne sérüljenek. Egyelőre megfejthetetlen, hogy Capa miért éppen ezeket a felvételeket rakta egybe. Olyan, mintha egy előválogatás lenne egy tervhez, amely végül nem valósult meg

A fotók Capa életművének Szent Grálját jelentik – mondta Brian Wallis, a Capa-alapítvány kurátora. A Time magazin szerint pedig a bőröndök előkerülése olyan csoda, mintha megtalálták volna Ernest Hemingway ifjúkorú írásainak bőröndjét, amely egy vasútállomáson tűnt el nyomtalanul 1922-ben. Capa saját felvételei mellett a bőröndök tartalmazták élettársának és asszisztensének, Gerda Tarónak és David Seymournak a munkáit is. A németországi születésű Gerda Taro 1937. július 27-én halt meg a spanyolországi Brunetében, amikor gépkocsija összeütközött egy tankkal egy harcmező közelében. Seymour a ma is létező Magnum fotóügynökség társalapítója volt Henri Cartier-Bressonnal és George Rodgerrel együtt. Rodger volt az első, aki fotókat készített 1945 tavaszán a bergen-belseni haláltáborról, és ez olyan sokkot okozott neki, hogy soha többé nem dolgozott háborús övezetben.