inphoto.blog.hu

a kiállítás katalógusa

Elkeztem az gyűjtést Jacques-André Boiffard, Brassaï, Ilse Bing, André Kertész, Germaine Krull, Dora Maar, és Man Ray ügyben, véletlenül legnagyobb meglepetésemre egy magyar kiállítás látogatóra akadtam, Husz Mariannra. (weboldala) Egy gyors email váltás után innen idézek:

„Szerda reggel szerencsére a beígért hóvihar „törölve”, de a felhős, csepegős idő benti programokra kényszerít. A közelben lévő „International Center of Photography” Múzeumba mentünk, amit Cornell Capa (azaz Friedmann Kornél), Robert Capa öccse alapított 1974-ben. Azóta közel 3000 fotográfus műveit mutatták itt be. Több mint 100. 000 eredeti fényképük van. Iskolájában több ezren tanultak.

Négy kiállítás közül hármat néztünk meg: Miroslav Tichy kiállítását, a Szürkületi látomások – Szürrealizmus, Fotográfia és Párizs, valamint a kanadai Alan B. Stone fényképeit.

Miroslav Tichy képein az 1960-70-es évek Csehországa elevenedik meg, Kyjov kisváros életének bemutatásán keresztül. Főleg nőket fényképezett. Elsősorban „részleteket”, fenekeket, domborulatokat. Soha nem nősült meg. Bár az utóbbi ötven évben nem tette ki a lábát a cseh kisvárosból, képeit 2004-ben Sevillában mutatták be. Azóta Párizs, Zürich, Sydney és most New York kiállítótermeiben látható. Mivel soha nem hagyta el városát, saját kiállításait sem látta soha. Nem is érdekli. Elborzadva néztünk a róla készült filmet. (Egy kicsit bolond is lehet) Hogy lehet így élni a huszonegyedik században, patkányok között! Elhanyagolt házban, koszban. Körülötte mindenütt rendetlenség, ő maga is elképesztő látvány. Arról nem beszélve, milyen kép marad meg a nézőben Csehországról a film után. Az 1926-ban született „mester” először festett. A filmen bemutatott képek szerint nem is rosszul. De úgy találta, előtte már mindent megfestettek, áttért a fényképészetre. Saját „ gyártmányú”, hulladék anyagokból összebuherált, ám működő fényképezőgépeivel - amik a kiállításon is szerepeltek - készültek a „művek”.

A Szürrealizmus, Fotográfia és Párizs kiállítás fotói az 1920-as és 30-as években készültek. Jacques-André Boiffard, Brassaï, Ilse Bing, André Kertész, Germaine Krull, Dora Maar, és Man Ray szokatlan szerkesztésű, különböző technikai manipulációkkal készült képei adnak bepillantást a korabeli párizsi életbe. A közel 150 fotó mintegy 20-25 százaléka két magyar származású fotós: André Kertész, és Brassai, eredeti nevén Halász Gyula alkotása.

Alan B. Stone kanadai fotográfus az alkotói folyamatot ábrázolja. Hányféle módon lehet elkészíteni különböző képeket. Elsősorban Montrealt fotózta érdekesen.”