Antonio Stradivari, Cremona, 1719

Miért egy Stradivari van a bejegyzésben? Mert ezek a hegedűk azért készültek, hogy játszanak rajtuk. A Cremonai múzeumban van egy ember, aki hetente megszólaltatja a hangszereket, mert fontos, hogy használják őket, nem tesz jót a hangjának ha elhanyagolják (mondjuk egy széf mélyén pihennek). Itt jön be a bejegyzés lényege. A fényképezőgép arra való, hogy használják. A szívem facsarodik meg, ha szűkebb, tágabb ismeretségi körömben a 9x12 kamerák dísztárgyak! Ma Magyarországon igen minimális (prózában 0) a fotó műtárgykereskedelem, ellentétben a bécsi Westlight aukciósházzal. Pedig a két ország között annyi a különbség, hogy onnan 1958 (?) kimentek az oroszok. De előtte, ugyanolyan fotós élet volt, tehát igen nagy mennyiségű lappangó érték van a polcon, vagy a fiókokban. A másik probléma, ha előkerül, mindenki azt hiszi, hogy hallatlan nagy érték x y gép. Érdemes megnézni a Vaterán az eladó gépeket. Általában romok, irreális áron. De hát ilyen ez az ország, tudomásul kell venni. 

Contessa Nettel Deckrullo Tropical, 1923